Az Ágasvár Turista Egyesület hagyományos nyílt túrája Ágasvár-Kékes-Ágasvár útvonalon, 2006. december 2-án

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az Ágasvár-Kékes-Ágasvár útvonalon megrendezett túránknak már hagyománya van. Nem teljesítménytúráról van szó, bár a táv és a szint teljesítése joggal vált ki büszkeséget a résztvevőkből. Ez egy alkalom arra, hogy az egyesületi tagok, illetve bárki más egy sportos nap keretében egyszerűen jól érezze magát.

A kiírást ezúttal az interneten is meghirdettük, a legtöbben mégis a szokásos módon értesültek a megmozdulásról: tagtársaktól, barátoktól. Igyekeztünk a közös gyaloglásra lehetőséget biztosítani azok számára is, akik soknak találták a negyven kilométert és a jelentős szintkülönbséget. Mivel minden induló az Ágasvári Turistaházban töltötte a túra előtti estét, volt alkalmunk tökéletesíteni a taktikát. Öten vállalták a teljes táv végiggyaloglását, hárman jelentkeztek a féltávosok csapatába, egy lábsérüléssel küszködő társunk és párja pedig bizonyos szakaszokat busszal teljesített. A féltávosok is jóval többet tettek meg azonban féltávnál, hiszen oly módon rövidítettek, hogy a Turistaházból átgyalogoltak Mátraszentistvánba, majd onnan busszal jutottak el Mátraházára, és Kékestetőn várták be a többieket.
Reggel fél kilenckor vágtunk neki a túrának. Ami az időjárást illeti, hát, az bizony nem fogadta kegyeibe a vándorokat� Eső vagy hóesés ugyan nem zavart meg minket, viszont felhős, nyirkos idő volt egész nap.

A túra jó része az országos kéken halad, de minden alkalommal variálunk picit rajta. Ezúttal Galyatető után a piros kereszt jelzést követtük, majd Mátraháza felé félúton áttértünk a kék keresztre. Utóbbi szakasz többünk szerint is a mátrai turistautak egyik legszebbike. A meredek hegyoldalak övezte keskeny gerinc néhol kifejezetten magashegyi érzetet kelt, a környező erdők fáinál öregebb, jórészt kiszáradt girbegurba törzsek pedig egyfajta misztikus hangulatot adnak a tájnak. Hasonlóan szép és hangulatos az a sárga sávval jelzett útszakasz, amely közvetlenül a Kékes alatt húzódik. Ez egyúttal az egyik legmegerőltetőbb próbatétel: nagyon meredek, kőgörgeteges hegyoldalban kell leküzdeni a csúcsig hátralévő szintkülönbséget. A sziklakibúvások és sziklagyepes kiszögellések által izgalmassá tett, fenyvesek tarkította kaptatóról ráadásul gyönyörű a kilátás.

A féltávosoknak szerencsére nem sokat kellett várniuk Kékestetőn. A vállalkozó szellemű egésztávosok meglehetősen jó tempóban � valamivel több, mint 4 órás szintidőt futva � érkeztek a találkozóhelyre. Bíztunk abban, hogy legalább az ország legmagasabb pontján lesz némi derült ég, de csalatkozni kellett. Igaz, kötekedésként magasan a fejünk felett felsejlett az ég kékje, de végül maradt a szürke, egyhangú időjárás.

Visszafelé másik úton közelítettük meg Galyatetőt. Jókora bükkösökben kanyarogva szedtük fel szép fokozatosan a szintet, miközben már Mátraházát elhagyva utolért minket a szürkület. Szerencsére mindannyian készültünk világító alkalmatossággal.
A túra zárásként még kaptunk egy kis ajándékot a Természettől: az Ágasvár előtti utolsó szakaszon időnként előbújt a Hold, pazar ezüstfénybe öltöztetve a lábunk alatt húzódó Csörgő-völgyet. Este negyed nyolc körül értünk vissza Ágasvárra.

Pancsira Lajos