Péntek estére a csapat nagy része megérkezett Ágasvárra, ahol Juhász János, a házigazda nagyon finom pizzákat sütött nekünk vacsorára. A másnapi kirándulásra végül nyolcan vállakoztunk (3 lány és 5 fiú). Ketten Mátrakeresztesen csatlakoztak volna, de elaludtak, úgyhogy egy kisebb kört tettek, és mi sajnos csak este találkoztunk velük Ágasváron.

A csütörtök-pénteki esõket látva akár aggódhattunk is volna a szombati kirándulás  miatt, de két gyönyörû naplemente után - különösen a csütörtöki volt szép - végül ragyogó kék ég fogadott szombat reggel.

A tervezetthez képest kis késéssel fél 9 körül indultunk Ágasvárról. Persze indulás elõtt jól bereggeliztünk - ham-and-eggset kaptunk zöldségsalátával. Sajnos vendéglátóink közül ezúttal senki sem tudott velünk tartani.

A kirándulás elején és végén jól ismert, felkapott turistautakon haladtunk, nagyrészt viszont a falvaktól távolabb esõ, hosszabb, alig járt ösvényeken vezetett az utunk. Jellemzõ, hogy egész nap pár tájfutón kívül nem találkoztunk turistákkal.

Mátrakeresztes után a Nyikom-nyeregbe felvezetõ meredek úton (P+, majd P) több helyen is megálltunk kilátást nézni, és persze pihenni. Ez a szakasz többünknek is egyik kedvenc mátrai útja (igaz ugyan, hogy nagyon sok ilyen van) Mátrakeresztes völgyére nyíló kilátás és feljebb a hideg, sötét fenyõerdõk miatt.

A Nyikom-nyeregben eldöntöttük, hogy egy korábbi elképzeléssel ellentétben a lányok sem rövidítenek, úgyhogy együtt folytattuk utunkat a Zám-patak völgyébe. Hangulatos, hosszú patakvölgy fogadott minket mohás kövekkel, a patakot sokszor keresztezõ ösvénnyel és sok gombával.

Nem követtük végig a Zám-patak völgyét, a zöld négyzeten felmentünk Nagyparlagra. Itt a ház elõtti réten pihentünk egy nagyobbat és meg is ebédeltünk. Páran a magunkkal hozottak mellé még a disznóknak kiszórt dinnye közül is válogattak.

Nagyparlag után kóvályogtunk egy kicsit - nem sikerült megtalálni a legegyszerûbb utat a Puskaporos-kúthoz. De azért csak odataláltunk ehhez az enyhén kénes vizû forráshoz. Innen egy hosszabb, talán monotonnak mondható szakasz következett. Azért néha szép volt a kilátás az Alföldre, illetve a Havas tekintélyes tömbjére, amit végül megkerültünk.

Fajzatpuszta után az egyenlõre csak tervezett Z+ utat követve rátértünk Gyöngyöstarjánból a Tót-hegyes felé vezetõ zöld háromszög jelzésre. Számomra ez a szakasz is igen elõkelõ helyen szerepel a mátrai turistautak között. Elõször szemben állunk a Világos-hegy kopasz kúpjával, majd onnan dél felé a Kékestõl a Pilisig végigtekinthetünk a tájon - nagyrészt az Alföldön. A Világos-hegy túloldalának (északi oldal) kilátása szerintem még ezt is felülmúlja. Innen a Mátra erdei jelentik a fõ látnivalót, középen a Tót-hegyes tényleg hegyes tömbjével. Hogy ne legyen minden tökéletes, már elég késõre járt az idõ, és a nap is felhõk mögött volt.

A Világos-hegyrõl a Tót-hegyes felé vettük az utat, de nem mentünk fel rá - a csúcshoz nagyon közel haladó úton jobbról megkerültük azt. Itt találkoztunk egy beteg muflonnal, de sajnos nem tudtunk rajta segíteni.

Az Ágasvárig hátralévõ részt már sötétben tettük meg: a Keresztesi-nyeregbõl átgyalogoltunk Falloskútra az aszfaltúton, innen pedig a Csörgõ-völgy érintésével végül jó fáradtan visszaértünk Ágasvárra.

Egy finom vacsora, meleg zuhany, és regeneráló alvás után vasárnap (egy petanque játszmát, vagy csak egy kis napozást beiktatva) mindenki hazatért.

Kiss Péter
(Képek: Kiss Péter, Urbán Andi)