Magas Tátra 2006. október 20-23.

Október végén egyesületünk néhány tagja a Héthatár Trekking és Hegymászó Egyesület tagjaival közös túrán vett részt a Magas Tátrában. A megérkezés is híven tükrözte rohanó világunkat, ugyanis a 19 fős társaság tagjai különböző időpontokban és útvonalakon, ki Somoskőújfalun át, ki Parassapusztán keresztül, érkezett Tatranska Štrba-ba, ahol a szálláshelyünk volt.

Másnap, október 21-én szombaton, ha kicsit nehezen is, de nyolc óra előtt sikerült elindulni az első napi célunk a Tengerszem csúcs (Rysy) felé.

Az utat Csorba tóig (Štrbské pleso), mely 1350 méter magasan található a tengerszint felett, kocsival tettük meg. Ezt követően a híres tátrai körúton (Tatranska magistrála), a piros jelzésen jutottunk el a Poprádi tóig (Popradské pleso) 1494 méter magasra, mintegy másfél óra alatt az enyhén csípős októberi hidegben. Annak, aki először jár itt, mindenképpen javasoljuk, hogy sétáljon a tó partján és látogassa meg a hegymászók szimbolikus temetőjét, melyben néhány magyar nevet is olvashatunk. A Tátrának egyébként rengeteg magyar vonatkozású emléke van, erről többek közt a Neidenbach Ákos által írt, Tátrai Legendárium című könyvben olvashatunk. A tó partján modern szálloda üzemel, étteremmel. Rövid pihenő után továbbindultunk a Menguszfalvi völgybe a kék jelzésen és kis idő múlva jobbra fordultunk a piros jelzésen a Tengerszem csúcs felé. Itt egy komoly emelkedő várt ránk, melyben egy szakaszon még lánc is van.

Szerencsére, október lévén kevesen túráztak e térségben, azonban meglepően sok honfitársunkkal találkoztunk. Nyári időszakban, amikor jó az idő, valóságos népvándorlás van a csúcs felé és vissza, ami nagyon megnehezíti a túrázást és a láncoknál is hosszasan, kell várakozni. Csüggedésünket az a tudat vigasztalta, hogy a csúcs alatt, a néhány éve lavina által lerombolt, majd szorgos munkával újjáépített, menedékház (chata pod Rysmi) vár minket.

Szerencsére a házban kevesen voltak, így már a csúcs megmászása előtt, lehetőség nyílt beszélgetésre, ebédelésre. A házban egyébként meglepő módon 100 koronáért már kapni egy tál ételt, továbbá egyéb különleges szolgáltatások is vannak.

A társaság itt már több csoportra szakadt és indult a Rysy felé, de most is igaznak bizonyult a mondás, lassan járj tovább érsz. A többség a csúcsról rövid bámészkodás, fotózás után lefelé indult a ködben. Néhányan sokkal szerencsésebbek voltak, ők jóval kettő után értek csak a fel, így az addigra felszálló felhők alatt megláthatták a Tátra panorámáját.

A Tengerszem Csúcs a Magas Tátra főgerincén helyezkedik el, és kiváló kilátó pont, ahonnan a nevezetes tátrai csúcsokon kívül látható a Poprádi síkság és az Alacsony Tátra, valamint a Lengyel Tátra, a Halas tóval (Morskie Oko). Néhányan lefelé egy rövid teázásra, még betértek a menedékházba, majd ugyanazon az útvonalon visszatértek a Csorba tóhoz.

Szerencsére a többségnek sikerült a sötétség beállta előtt visszaérni. A többiek a fejlámpák fényénél bandukolták le az utolsó kilométereket. Az esti vacsora ilyen nagy csoport részére, főleg utószezonban már kissé körölményes dolog. Az éttermek korábban zárnak, vagy úgy tele vannak, hogy nem tud az ember vacsorázni. Ezért érdemes ennek figyelembevételével szervezni a túrát, illetve egy esti Poprádi utat betervezni. A sikeres nap végén persze senki nem maradt éhen és végül késő este még a másnapi úticél megbeszélésére is maradt energia. Egy körtúra mellett döntöttünk.

Október 22-én reggel, bár korán (06 órára) kértük a reggelinket, mégis kissé lustán készültünk a túrára. Az előző naphoz hasonlóan végül 8 óra körül sikerült elérni a kiinduló pontunkat Ótátrafüredet (Starý Smokovec). Tervünk az volt hogy a faluból a Sziléziai Ház (Sliezsky dom) érintésével a Lengyel Nyeregig (Polský hrebeň) megyünk és ott az erőnléttől függően vagy visszatérünk, vagy a Rovátkán (Prielom) át a Nagytarpataki Völgyben (Veľká Studena dolina) lévő Rabló Menedékházig (Zbojnicka chata) folytatjuk utunkat. Ezt követően pedig a völgyben térünk vissza a Tarajka (Hrebienok) érintésével Ótátrafüredre. A túrát nem is hossza, inkább a terep és a szintkülönbségek miatt nevezném nehezebbnek az előző napi túrúnál. Ne feledjük október volt, ilyenkor rövidebbek a nappalok, és az időjárás változás a Tátrában hirtelen szélsőségessé teheti a körülményeket! Ez utóbbi egyébként nyáron is igaz.

A sárga jelzésen kényelmes bemelegítő tempóban értük el a Sziléziai Házat 1660 méter magasságban, ahol hosszabb frissítő pihenőt tartottunk. Itt a társaság egy része a már említett tátrai körúton keresztül (Tatranska magistrála), a piros jelzésen a Rovátka felé vette az irányt. Ez az út szép kilátó pontokkal különösebb nehézség nélkül megtehető és bár nyáron több emberrel találkozhatunk, gyerekkel csak ajánlani tudom. A többiek kisebb csoportokban a következő, közel 600 méter szintkülönbség leküzdésébe kezdtek a zöld jelzésen a 2200 méter magasan lévő Lengyel Nyeregig. A Felkai Völgy kissé zárt, de a Virágos Kert (Kvetnica) és a Tátra legnagyobb kuloárja a Kacsmar folyosó melyben még nyáron is láthatunk havat (menet közben baloldalon látható és nagy törmelék kifolyásáról ismerhető fel) megéri a fáradozást.

A nyeregben köd volt, így letetünk a közeli (Vých Vysoka) megmászásáról, helyette hosszabb várakozás után libasorban elindultunk a zöld, majd a kék jelzésen kissé lefelé tartva, aztán ismét felfelé az aznapi második hágónkhoz, a Rovátkához, mely egy 2288 méter magasan lévő átjáró a Nagytarpataki Völgybe.

A levelé vezető úton a társaság ismét kissé szétszakadozott, de Rabló Menedékház előtt bevártuk egymást. Az turistaút mellett lévő kisebb köveken a társaság fiatalabb, sziklamászó tagjai rögtönzött bemutatót tartottak, majd az 1800 méteren található házban ismét megpihentünk.

Itt egyébként, szintén normális áron lehetett ételt, italt kapni és utószezon lévén tömeg sem volt. Nyáron azért nem ez a helyzet, mivel a ház két völgytúra útvonal találkozásánál van. Későn, négy óra előtt indultunk le Ótátrafüred felé, de a társaság jó erőnlétének köszönhetően az útjelző táblák 3 órás jóslatával ellentétben 2 óra 20 perc alatt elértük végcélunkat. Igaz a végén még Tarajkától egy kis, 3 kilométeres sétát tettünk a műúton, de ez talán már senkit sem zavart. Este, ha kissé nehezen is, de ismét sikerült vacsorához jutni.

A következő nap, a nem túl korai ébredés utáni hazautazással telt. A délelőtt folyamán még lehetőség volt helyi sport boltok meglátogatására is. Azt gondolom az időjárásnak is köszönhetően két szép túranapot zártunk, szép őszi Tátrai tájjal és teljesítménnyel, valamint tartalmas beszélgetésekkel, ahol új emberi kapcsolatok alakultak ki.

Batonai András

(Képek: Kiricsi Ágnes, Gyürüsi József és a szerző)